2.fejezet

Adam

Pontosan reggel hétkor megszólalt az ébresztőm, ami azt jelentette, hogy elkezdődik az utolsó évem ebben a szarfészekben. Apám ragaszkodott hozzá,hogy ideköltözzünk, mondván engem úgyse érdekel hol fogom befejezni a sulit. Ez igaz is csak épp azzal nem számolt,hogy a barátaimat is ott kell hagyjam és a csajom is. Sarah így is tombolt mikor közöltem vele,hogy lelépek a nyárra, na de amikor megtudta,hogy el is kötözünk. Na az felért egy hurrikánnal. Megértem. Én is kiakadtam volna a helyében. De ez van. Nem vagyok még nagykorú, így konkrétan a szüleim döntenek mindenben. Próbáltam menteni a helyzetet amennyire csak lehet,így inden reggel mikor felkeltem az első dolgom volt hívni.

-Szép jó reggelt szépségem

-Jó reggelt édesem-szólt bele a telefonba annyira fáradt hangon. Én keltettem,de nem bántam. Hallani akartam a hangját.

-Hogy aludt a világ legdögösebb nője?

-Jobban aludt volna ha a pasija nem egy másik városban dekkolna

-Bébi ezt már megbeszéltük. Nem én tehetek róla,hogy itt vagyunk. Tudod jól milyen az apám.

-Annyira azért nem bánod,hogy távol vagy tőlem. Nyugodtan tudod hülyíteni az ottani libákat. És engem dobni fogsz max egy hét múlva.

-Sarah ne csináld már. Ezt tényleg minden nap el fogod játszani? Mondtam,hogy nem kúrok félre,és nem hagylak el. Ahogy azt is megbeszéltük,hogy minden hétvégén odautazom hozzád. A szüleink is ledumálták már.-sejtettem,hogy ezzel nem fogja annyiban hagyni a témát

-Persze és higgyem is el,hogy hétvégente jönni fogsz?

-Bébi ne már. Felhívtalak mert hiányzol erre ezt kapom?Ha szakítani akarnék nem kerestelek volna-ha ezzel nem győzőm meg akkor tényleg agyérgörcsöt kapok.

-Jó ez mondjuk igaz-és yess,mára nyugi van

-Szóval,este mit csináljunk?Arra gondoltam,hogy megnéznénk valami filmet,aztán-istenem mennyire vágyom rá. Pedig kb két napja jöttem el tőle de a tudat,hogy ilyen messze van a vágyam kielégítője megőrjít.

-Neked mindig csak a szexen jár az eszed.-ezt úgy mondja mintha az övé nem azon járna-

-Nem a szexen jár az eszem,hanem rajtad,és nem tehetek róla,hogy ezt hozod ki belőlem.

-Ahhw de édes vagy. De Adam ha megcsalsz megöllek.

-Sarah komolyan nem unod még ezt témát?

-Sajnálom,hogy aggódok a kapcsolatunkért,de legyen. Én megyek mert itt vannak a lányok. Majd beszélünk. Szia

-Kicsim ne csin. -kinyomta.

Istenem az őrületbe kerget. Már rég kidobtam volna de azok az ajkak csodákra képesek. Erre a gondolatra életre kelt a kis barátom,így a reggeli zuhany előtt kénytelen voltam megoldani egy kis gondot.

Miután végeztem magammal és a zuhannyal is lerohantam a konyhába.Anyu éppp reggelit csinált apu meg híreket olvasott és kávézott.

Amikor anyu meglátott felragyogott a szeme.

-Jó reggelt bubu

-Jaj ne már annyiszor kértelek,hogy ne hívj így anya

-Úgy hívlak ahogy akarlak. A fiam vagy.

-Apu szólj már rá

-Kis fiam ő az anyád. Bárkivel szembeállok,hogy megvédjelek de vele nem. Tőle még én is félek- teljes csönd lett majd mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.

-Komolyan Adam, ha bubunak hív akkor nincs mit tenni. Tőrődj bele kisfiam nekünk ez a sorsunk.-hergelte tovább anyámat,mígnem ezért a jutalma egy csók volt.

-Látod ez szerelem bubukám

-Ez nem szerelem ez terror anya -Anyu erre kecsesen odalibbent mellém és már tudtam nincs menekvés. Gyorsan felkaptam a kávésbögrémet reménykedve,hogy elhagyhatom a háborús övezetet.

-Fuss fiam mert támad-és ez volt a végszó. Nevetve rohantam fel az emeletre miközben anyám egy fakanállal hadonászott a lépcső alján.

-Szeretlek anyu-tudtam,hogy csak viccel de olyan jó volt látni a szemében a ragyogást mikor kimondtam.

-Én is szeretlek Adam.

A reggeli hadjárat után kimentem a szobámban lévő erkélyre,rágyújtottam és felmértem a terepet.

Nem rossz környék ez ránézésre,de nem Los Angeles. Ott minden más volt. Volt egy megszokott életem,barátaim,barátnőm,népszerű voltam. Rengeteget küzdöttem azért,amit elértem. Elvégre a suli legjobb csaja az enyém, a barátaim is szeretnek és én is őket. Az egyetlen dolog amit nem hagytam LA-ben az a motorom. Az én kis büszkeségem. És bár rohadt jó dolog ábrándozni az erkélyen,be kellett fejeznem mert először is lefagyott a tököm, másodszor meg készülődnöm kellett suliba. És bár biztos voltam benne,hogy felépíthetem itt is azt amit LA-ben, nem tudtam,hogy nehézségekbe fogok botlani. Vagyis inkább egy százhetven két cm-es,vörös hajú nehézségbe,aki mindent megváltoztat.