Azzal a lendülettel,ahogy jött fel is forgatott mindent az életemben. Nem volt semmi eltervezve egyszerűen csak jött mint egy hóvihar télen,és pont mint egy tornádó,amilyen gyorsan csak tudott akkora káoszt maga mögött hagyva távozott is mikor úgy érezte neki itt nincs helye. De egy valamivel nem számolt. Velem. Mert én nem hagytam,hogy eltűnjön. Megmagyarázhatatlan az amit éreztem iránta,de tudtam nem hagyhatom,hogy kilépjen az életemből. Kellett minden porcikája,minden érintése,a hangja,az illata,a szeme egyszerűen mindene. És,hogy megbántam e egy percét is?Nem. De ha tehetném elég sok mindent máshogy csinálnék.